figyelszugye

Tudom, hogy igen, de azért még mindig hihetetlen, hogy ez már a negyedik karácsonyunk lesz nélküled. 

Mintha csak tegnap történt volna….. reménykedtünk a lehetetlenben.  Amikor elengedtelek, azzal vigasztaltam magam, hogy már nem fáj semmid, mennyei helyre kerültél. Úgy bekukkantanék én is hozzád, ahogy te is meg szoktál minket titokban látogatni! Hol az álmaimban jössz vissza, hol a gondolataimban irányítasz, néha Anyunak súgsz, ha segítség kell, és nem mellesleg ott van az a rengeteg felejthetetlen élmény veled!  

A balatoni nyaralásaink az egész gyerekkoromat bearanyozták. Gondoltad volna, hogy itt fogunk élni?! Képzeld, minden helyünkre elvittem a fiúkat is! Megmutattam nekik az összes tuti partszakaszt az Ezüstparton, bejártuk Siófok minden zegzugát. Már olyan, mintha mindig is itt éltünk volna.  Lehet, te rá sem ismernél. A Víztoronynál is óriási átalakítás történt, szökőkút, Pláza, mindenhol új építésű épületek, a vízparton végig sétálókat építettek ki. Nagyon tetszene neked is, kedvedre beszélgethetnél a turistákkal!

És a MÓLÓ Üdülő megvan?! Emlékszel a mókusra, aki mindig ellopta a kockacukrodat az ablakból? Akárhányszor arra megyek, felpillantok arra a fára, hátha meglátom a mókusunk egyik utódját. Most az épület Egyetemként működik. Azon gondolkodom, lesz ott egy irodám a munkámhoz. Hát, nem őrület?

Túl későn jöttem rá, hogy köztünk különleges kapcsolat volt. Úgy álltál mindig mögöttem, mint egy láthatatlan óriás. Még akkor is hittél bennem, amikor én már fel akartam adni. Annyi erőd volt, hogy abból táplálkoztam én is. Újból és újból adtál és adtál. És amikor már kellő bátorságom volt elmondani neked az érzéseimet, te már nem tudtál hozzám szólni. A könnyeid beszéltek helyetted. Túl sokáig vártam, hogy megosszam Veled őszintén az álmaimat, terveimet, és már nem maradt lehetőségem rá, hogy megköszönjem azt a rengeteg évet, amelyen átsegítettél. Sosem beszélgettünk úgy igazán. Fél szavakból, gesztusokból is megértettük egymást. Trükkösen kérdeztél, ha tudni akartad, mit eszünk a hónap végén!? Még mindig mosolygok, ha eszembe jut, hányféleképpen tudtad kiszedni belőlem..:)

Már nem szól a pálinkadal a telefonomon, nem olvasom a kijelzőn többé: APU! Kétnaponta hívtál; bátorítottál, vagy leszidtál, megnyugtattál vagy gondolkodóba ejtettél. Már a köszöntésedből tudtam, milyen a kedved. Senki sem üdvözöl már úgy, mint Te: „- Szia Babukám!”

Tudom, hogy aggódtál értünk, de nem lepődtem meg, mikor rádöbbentem, te a messzi távolból is megoldottad, hogy intézd az ügyeinket a Nagyfőnöknél.

Az első alkalommal majd megszakadt a szívem: könyörögtem a Jóistennek, adjon át Neked egy utolsó üzenetet!!!! Sírtam és sírtam, és belül üvöltöttem utánad, és te már aznap éjjel válaszoltál az álmomban. Megnyugtattál és megerősítettél.

- Apu, már nem kell féltened!

Sokáig tartott, mire összeszedtem magam, de a szereteted, a szavaid erőt adtak a folytatásra. És igen! Lediplomáztam, saját vállalkozást indítottam, tele vagyok ötletekkel, rátaláltam a nekem kijelölt útra, és most már nagyon jól érzem magam a bőrömben. 

A c s a l á d mindig az első helyen lesz az életemben, nem felejtem el a békéltetés szolgálatát sem, amit kértél tőlem!

Az öreglány miatt se aggódj, nagyon belevaló mama lett belőle. Havonta átutazza egész Magyarországot, hogy helyetted is meggyőződjön róla, minden rendben az unokáiddal! És ha hiszed, ha nem, megtanult közlekedni a fővárosban.

Mind együtt töltöttük a Szentestét; tudom, hogy imádtad volna a legújabb salátámat, megkóstoltál volna minden sütimet, megfeledkezve a diétádról, :) az ajándékodat csillogó szemmel bontogattad volna, mint egy kisgyermek, és könnyes szemmel hallgattad volna a fiúk előadását.

Tudom, hogy minden üzenetem eljut Hozzád, és hiszem, hogy egyszer még találkozunk. Köszönöm azt a különleges gondoskodást, amelyet még távozásod után is kapok Tőled!

Boldog Karácsonyt, Apu!